Társadalmi temetés.
Pár éve egy háziorvossal beszélgetve találtam azt mondani, hogy kettőnkhöz minden ember eljut legalább egyszer az életében. Születésekor és halálakor, meg talán ha megbetegszik. Ma pedig azt tapasztalom, hogy egyre több a "tanácsi papos" temetés, amikor nem kérnek a Biblia vigasztaló üzenetéből a gyászolók. És ami a legszörnyűbb az egészben, az az, hogy szinte mindig valamilyen, az egyházzal, illetve a lelkésszel kapcsolatos sérelem van ennek a hátterében. Eddig még legalább a temetésen hallották az evangéliumot olyanok is, akik nem járnak templomba. Lassan már ott sem...
Mostantól igyekszem minden nap leírni valamit abból a rengeteg dologból, amit tapasztalok, megtanulok az Úrtól és az Úrról.
2010. szeptember 2., csütörtök
Szeptember 2.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése