Szeptember 15

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy az emberek, ha olyan valakivel találkoznak, akit ismernek, de nincs rendszeresen a közelükben, akkor szívesen kitárulkoznak, elmondják gondjaikat, bajaikat. Meglepődtem, hogy mennyire őszintén fordultak hozzám gondolataikkal régebbi gyülekezetem tagjai.

Pár napra rá...

No igen, ahogyan azt Móricka elképzeli. Ezerszer eldöntöttem, hogy naplót írok, de eddig soha nem jött be. Most se, akik remélték, hogy naponta olvashatnak tőlem, azokat megnyugtatom, hogy sokat nem veszítettek.
Mindenesetre azért igyekszem hetente egyszer kétszer legalább új gondolattal megjelenni itt.

Így teszek ma is, bár gondolataim inkább a tegnaphoz kapcsolódnak, pontosabban a tegnapi évfordulóhoz. 

Ahogy a szeptember 11-i eseményekkel kapcsolatos cikkekhez írt kommenteket olvasgattam különböző lapokon, elgondolkodtam. Egyrészt azon, hogy micsoda óriási energiát fektet egy bizonyos csoport abba, hogy kétséget támasszon az emberekben a 9/11 terrortámadás valóságával kapcsolatban. Ha a rákkutatásra fordítanánk ennyi energiát, akkor már rég gyógyítható lenne. Őszintén sajnálom azokat, akiknek ez az éjszakai programjuk, hogy órákon át igyekeznek meggyőzni ismeretleneket, hogy valójában nem volt szeptember 11. 
A másik, szintén 9/11-el kapcsolatos, a Korán-égetés. Az tény és való, hogy amikor Bibliát, keresztyén embert vagy amerikai (vagy más, nyugati) zászlót égetnek a világon valahol, akkor a világnak ezen a felén sokkal kisebb (vagy kisebbnek látszik!) a felháborodás, mint fordítva. De vajon az a helyes, ha a szomszédunk helytelen dolgokat tesz, akkor mi is fel vagyunk hatalmazva helytelen dolgokat tenni? Ha egy gyerek ellop valamit a lányomtól az iskolában, akkor talán az a helyes, ha arra bíztatom a lányomat, hogy ő is lopjon? Ha valaki meghúzza a kocsimat a parkolóban és elhajt, akkor legközelebb én is elhajthatok nyugodt lelkiismerettel, ha meghúztam egy másik autót? A krisztusi erkölcsi/etikai tanítás számomra az, hogy ne tekintsd a másikat alacsonyabb rendűnek magadnál, és ne engedj teret a bűnnek. Lehetőleg a másik ember bűnének se, de a sajátodnak méginkább ne. És végképp ne tetézd a másik bűnét azzal, hogy bűnnel válaszolsz rá. Pál (vagy legalábbis valószínűleg ő) a Zsidókhoz írt levélben így idézi Mózest szavait: >>Mert ismerjük azt, aki így szólt: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek.” És ismét: „Az Úr megítéli az ő népét.”<<

Nem azért kell(ett) lemondani a Korán-égetésről, mert megfenyegettek bennünket, hanem azért, mert nem keresztyéni dolog, nem Jézus követőihez méltó dolog az ilyesmi.

Szeptember 2.

Társadalmi temetés.
Pár éve egy háziorvossal beszélgetve találtam azt mondani, hogy kettőnkhöz minden ember eljut legalább egyszer az életében. Születésekor és halálakor, meg talán ha megbetegszik. Ma pedig azt tapasztalom, hogy egyre több a "tanácsi papos" temetés, amikor nem kérnek a Biblia vigasztaló üzenetéből a gyászolók. És ami a legszörnyűbb az egészben, az az, hogy szinte mindig valamilyen, az egyházzal, illetve a lelkésszel kapcsolatos sérelem van ennek a hátterében. Eddig még legalább a temetésen hallották az evangéliumot olyanok is, akik nem járnak templomba. Lassan már ott sem...

Szeptember 1.

Titusz 2,11-15
Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, 12. és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, 13. mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, 14. aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. 15. Ezt hirdesd. Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged.”

Ez hirdesd. Két szóban összefoglalva a feladatom. Olvasom a híreket, a forint gyengül, a gazdasági válságnak még nincs vége. Kozsó és négy nő egy borzalmas műsorban - hála Istennek, nem nézem! Már megint esik az eső. Feleségem, kislányom fázik és még se az ablakcsere nincs befejezve, se a fatároló, és a kazán kéménye sincs bekötve. Nem tudok befűteni. Erre válasz a mai ige: ne törődjek mással, csak végezzem a feladatomat, ami se több, se kevesebb. Az Úr majd gondoskodik mindenről.